„Embernek maradni!” Így foglalta össze Hernádi Zsolt a Collegium évzáróján élete legfőbb mottóját. Nagy hatást tett rám ez a beszéd, kétségtelenül jó zárása volt ennek az évnek. Első egyetemi tanévemben, távol a családomtól – ami mindig biztos támaszt jelentett nekem – annyi impulzus ért különböző helyekről, hogy alig tudtam kapkodni a fejemet. Ezer féle szervezet, ember, beszélgetés, és életfelfogás. Hallottam politikusokat, és közgazdászokat szakmai kérdésekben, kollégistákat és barátokat emberi kérdésekben megnyilatkozni. Egyik azt mondja, „a gazdaság szárnyal”, a másik, hogy mély ponton van. Van, aki szerint minden ember rossz, és van olyan is, aki szerint viszont mindenki jó, csak az eltérő célok és érzések kavalkádjában úgy ütköznek az érdekek, akár a biliárdgolyók. Ebben a kavalkádban kellett valamilyen véleményt formálnom, megtalálnom a saját utamat. Egyáltalán nem volt könnyű, sőt, talán még nem is sikerült. Azonban ezt tekintem legfőbb célomnak, még ha ez kicsit sem materializálható. Ezért vettem fel a pszichológia szakot is, sokat várok tőle. A keresgélés közben sokat tanultam. Alkalmazkodni másokhoz, mosolyogni akkor is, ha sírnék, hogy nagyon jó ha az ember mindenből jó, de még jobb, ha egy valamiből nagyon jó, vagy épp azt, hogy az élet nem tanulmányi átlagra méri az embert.
Az angol nyelv a szabadság fogalmának két szót szentel: az egyik a „liberty”, ami politikailag jelent szabadságot, a másik pedig a „freedom”, ami lelki értelemben. Én mindkettőt nagyon fontosnak tartom, de az az érzésem a másodikból egyre kevesebbünk van; nem is olyan könnyű néha ’embernek maradni’.
No Angel born in Hell 
Hozzászólás